Mesélhetnék sok-sok mindent, de egyrészt nincs most kedvem, másrészt az újságírók már kiszedtek belőlünk egy csomó gondolatot.A lényeg: ez a lemez másképp született, másképp valósult meg és számunkra másféle zenei valóságot jelent, mint a Yolife. Nem volt nehezebb az előzőeknél, egyszerűen csak másmilyen.
Nehéz leírni a másmilyent, talán lehetetlen vagy felesleges.
Mégis, megpróbálom elmondani, mitől másmilyen a "This is theater honey"....
Akusztikus hangszerekkel utaztunk az országban, országokban, velünk utazott a zene, velünk változott, öregedett és fiatalodott, velünk harsogott, amikor bizonyos fellépéseken a vadság és dübögés iránti szomjasság kirekesztette a csendességet, majd pedig velünk finomodott, mélyült és csendesedett, amikor egyes helyeken minden együtt rezonált és ezek a pillanatok az albumra kerültek. Egymásba és önmagukba pillantó végtelentöredékek, eddig sosem tapasztalt közelség.....ha tudnám, kihez vagy mihez. Olyasmi ez a lemez, amit nem lehet mindig. Szerintem ez a zene egy vissza nem hozható egyszeriség, ezért mindenkit arra kérek, pontosan így hallgassa és ne várja tőlünk a koncerteken ugyanazt, amit a "This is theater honey" című lemezünkön egyszer már odaadtunk.
Élőben megintcsak másmilyen egyszeriség a miénk: tudom, sokszor harapunk és sokszor alig érthetően vad a megszólalásunk, de tudnotok kell, hogy mint a kutyák és a kerubok, minden megszólalásunkkal hozzátok vagyunk hűségesek. Ám a hűség nem azt jelenti, hogy mindenre okézunk és megbízhatóan bólogatunk, ellenkezőleg, mi azok a kutyák és kerubok vagyunk, aki, ha kell, megvédenek az őrült postásoktól és az égből hulló tönkrement angyaloktól, így hát harapunk is, meg szúrúnk és kradlapozunk is, ha mindenképp muszáj vagy ha kedvünk támad az ilyesmihez.
Partizánság és örökös lélekhalászat a Singas, ezt most már ki kell mondanom egyszer ilyen egyszerűen.
